Petőfi Sándor - A helység kalapácsa

Egy településen istentisztelet közben elalszik egy férfi. Amikor felébred, észreveszi, hogy rácsukták az ajtót. Úgy maradt a templomban, mint egy fogoly, így hát szabadulást tervez. Amíg ő azt fontolgatja, hogy is lehetne a legbisztonságosabban kijutni, elénk tárul a helyi kocsma kicsit furcsa világa. A kocsmában jelen van a kántor, az egyházfi, Baragja a béke barátja, néhány vendég és a helyiség tulajdonosnéja is – Erzsók asszony.

A kántornak nagyon tetszik az 55 éves, ám nagyon csinos tulajdonosné, érzelmeit azonban nem meri megvallani neki.
Eközben a kocsmába zenészek érkeznek, akik belekezdenek a zenélésbe. Vigadozik a nép, csak a kántor és az egyházfi ülnek csöndesen. Az egyházfi látja, hogy nem történik semmi, ezért elhatározza, ő majd meggyőzi a kántort hogy menjen oda Erzsók asszonyhoz és valljon neki szerelmet. Kis idő után a kántor bátorságot vesz magán és enged a bíztatásnak. Helyzetét azonban nehezítette, hogy Erzsók asszonynak már volt udvarlója, ő maga is házas, így bizonytalanul indul el az asszony felé. Erzsók lábai előtt térdelve vallott szerelmet, amikor újra nyílott az ajtó és egy erős, megtermett férfi lépett a terembe. A kocsmában nagyban folyt a vigadozás, táncolás, így a férfire nem sokan figyeltek. Baragja, a béke barátja azonban felfigyelt a rég nem látott ismerősre. A férfi nem vendég volt, hanem maga Erzsók asszony udvarlója, az az ember, aki fogolyként volt bezárva a templomba az ünnepnapi szentmise után.

Miután sikeresen kijutott, uta rögtön a kocsma felé vezetett, hiszen már naygon szerette volna látni szerelmét, Erzsókot.
Amikor azonban Erzsók előtt meglátta a térdeplő kántort, nagy haragra gerjedt. Amikor a helység kalapácsa odaért és épp ütni kezdte volna a bűnöst, a kántor csak annyit kért, hadd mondjon valamit, mielőtt megverné. A helység kalapácsa hagyta, hogy mentegetőzzön. A kántor beismerte a bűnösségét, de azt is elárulta, hogy az egészet az egyházfi tervelte ki.Õ ugyanis, amikor meglátta, hogy a férfi elaludt a templomban, kihasználva az alkalmat szándékosan bezárta a helység kalapácsát, hogy így szabad utat teremtsen a kántornak szerelméhez. Azt gondolták, hogy ezzel nem kell attól tartani, hogy a férfi rajtakapja őket.
Most a helység kalapácsa már nem is annyira a kántorra, sokkal inkább az egyházfira haragudott. Elismerte, hogy ha valaki szerelmes lesz, a szívnek nem lehet parancsolni.

A helység kalapácsa az egyházfi ellen fordult, szörnyű csataveszi kezdetét, amelybe később mások is bekapcsolódtak. Baragja úr segítségért siet a helyi bíróhoz, hogy csináljon rendet. A bírót alva találja, de sikerült őt felébreszteni és a helyszínre siettek. Velük sietett a kántor felesége is. A látvány szörnyű volt. A lágyszívű kántor nagyon megijedt felesége láttán, mert félt tőle. Könyörögni kezdett neki, de Márta nem kegyelmezett neki. A helység kalapácsát és az egyházfit pedig bíróság elé állították. A bíró úgy döntött, hogy mindkettőjüket a hivatalában lévőkalodába csukatja. Így is lett. Hősünk ezután már csak azzal vigasztalódik, hogy amint szabadul, azonnal megkéri Erzsók kezét, aki hozzá mindig hű volt.