referaty.sk – Všetko čo študent potrebuje
Streda, 26. apríla 2017
Konfliktuskezelés
Dátum pridania:03.05.2010Oznámkuj:12345
Autor referátu:Katarina0401
 
Jazyk:MaďarčinaPočet slov:1 729
Referát vhodný pre:Stredná odborná školaPočet A4:4.4
Priemerná známka:2.99Rýchle čítanie:7m 20s
Pomalé čítanie:11m 0s
 

A konfliktus
az emberi karakter elválaszthatatlan részeként van jelen a különböző társadalmakban, földrajzi, etnikai és vallási hovatartozás nélkül. A konfliktus mindenfajta általunk kialakított emberi tevékenységben és kapcsolatban megnyilvánul. Az emberiség újra és újra minden időben és helyzetben bebizonyítja azt, hogy milyen hihetetlenül alkalmatlan a konfliktusok és az effajta helyzetek megoldására.
A konfliktusok kialakulhatnak két személy, több személy vagy akár egy csoport körében is. Konfliktusgyanús helyzetekben az egyének viselkedése az, ami akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, mint például egy játék során, súgás közben az iskolában, késés esetén a munkából és még sorolhatnám. Egy konfliktusnak persze lehet építő, de ugyan úgy romboló hatása is, tehát se nem jó se nem rossz.
Nem szeretnék csak a levegőbe beszélni, és az elmélettel untatni a kedves olvasókat, hanem egy konkrét példán mutatnám be a saját konfliktuskezelési módszerem. Elemzésül leírnám, hogy ez egy érzelmi – affektív konfliktus lesz, lefutása szempontjából (szerintem) megoldatlan marad, szintje szempontjából személyközi és kimenetele szempontjából pedig destruktív.
Vegyünk alapul egy kiegyensúlyozott, már hosszabb ideje tartó párkapcsolatot, Rómeóét és Júliáét. Személyleírásuk röviden annyi, hogy Rómeó egy sármos, okos, inteligens fiatalember, Júlia pedig gyönyörű, jószívű és segítőkész teremtés. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nekik nincsenek hibáik. Manapság és persze az elmúlt századokban sem találunk olyan párt, akik között ne jelent volna meg egy bizonyos „zöld szörnyeteg“, tehát a féltékenység. A mi esetünkben Júlia szenved a féltékenységtől.
Maga a szituáció és maga a konfliktus egy „buliban” indult útnak. Ez persze egy ideális hely arra, hogy a párok között kialakuljon egy konfliktus. A tényleges probléma az, hogy Rómeó hosszabb ideig „csorgatta a nyálát“ egy még az álmait is felülmúló lány után. Júlia ezt látván odarohant Rómeóhoz és kérdőre vonta.
Júlia: Ismerted azt a szőke csajt? – tipikus női furfangosság, hátulról mellbe támad.
Rómeó: Nem, miért te ismered?
Júlia: Nem, de akkor minek bámultad olyan meredt szemekkel?
Rómeó: Kicsim, ez csak egy csaj!
Júlia: Nem, ez az a csaj, akit előbb úgy néztél, mint még engem soha.
Rómeó már tudta a diagnózist: féltékenység. Próbálta menteni ami még menthető, de ez pusztán igyekezet volt. Rómeó a páros alkalmazkodó és kompromisszumkereső alkata, de ebben az esetben betelt nála a pohár.
A konfliktus röviden annyi, hogy Júlia elvárja azt Rómeótól, hogy ne nézzen meg más lányokat, ez persze párhuzamos azzal, hogy meg szeretné változtatni Rómeót.
A két személy álláspontja:
Júlia – nézete szerint, minek kell Rómeónak más csajokat néznie, mikor neki ott van ő. Miért van az, hogy Júliára még soha nem nézett úgy, mint arra a csajra? Talán túlságosan megunta őt, vagy magát a kapcsolatot? Miért nincs neki ilyen hajlama, hogy megnézzen egy srácot? Talán benne (Júliába) van a hiba? Júlia gondolhatná azt is, hogy Rómeó így szeretné a tudtára adni, hogy Júlia is nézhetne ki így és ebből persze az következik, hogy úgy jobban szeretné őt, ebből pedig az, hogy így nem szereti eléggé.
Ilyenkor a lányok - illetve a féltékeny tag- jogosan teszik fel ezeket a kérdéseket. Az ő céljuk annyi, hogy szeretnék magukat bebiztosítani szerelmükkel, nem szeretnének csalódni, szeretnék, ha tiszta szívből szeretnék őket. Ebben lehet van egyfajta önzés, mégpedig az, hogy teljesen ki szeretnénk sajátítani a másikat és a legnagyobb hiba, hogy nem bízunk a másikban, mert ha már ilyen kérdések felmerülnek, ott a bizalomnak hült helye.
Rómeó – nézete szerint, azzal hogy megnézett egy másik csajt, nem csalta meg Júliát és ugyan úgy szereti, mint eddig. Szerinte - és persze ez így is van- a szemünk nem csak arra szolgál, hogy nézzünk, hanem, hogy lássunk is vele. Miért tagadná meg magától Rómeó az élet szépségeit, örömeit. Rómeónak ez a lány örömet okozott, vagy mosolyt csalt az arcára, ez miért ne lehetne jó. Miért nem akarja Júlia, hogy Rómeó boldog és vidám legyen.
Most, hogy láttuk milyen érvekkel rendelkezik a két fél, nézzük a konfliktus okait.
Júlia teljesen magának akarja Rómeót, Rómeó pedig csak annyit szeretne, hogy ne legyen gond az, ha csajt megnéz az utcán, ismétlem megnéz, nem bámulja és nem is csorgassa a nyálát utána. Az, hogy Rómeó és Júlia hogy oldja meg ezt a konfliktust, nagyban hozzájárul az egyének többi tulajdonsága, a szerelem ereje, az, hogy ki mennyit áldozna fel a másikért és persze a kompromisszum, tehát élesben nem tudnám megoldani ezt a problémát, de a személyes véleményemet el tudom mondani.
Véleményem szerint Rómeónak van igaza. Nem csak azért, mert az erősebbik nemet képviselem, hanem azért is, mert nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy egy srác megnéz egy csajt. Ez nem jelenti azt - amit a lányok sokszor beképzelnek maguknak -, hogy holnaptól az útjaik elválnak és rohan a másik csaj után. Sajnos az a baj, és ezt ki is merem jelenteni, hogy a lányok nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak, mert ha egy srác megnéz egy csajt, az a baj, hogy minek nézte meg, ha viszont megnézi, de nem a jelenlétében, az pedig egyfajta hazugságnak is minősülhet. Így hát, egyik konfliktus követi a másikat. Az, hogy a lányok döntésképtelenek, persze nem konfliktus, hanem egy állandóan felmerülő megoldhatatlan probléma.
Ne csak a férfitársaim pártját fogjam, Júlia szemszögét elnézvén, látok benne némi igazságot és részben megértem a kételyeit. Elhiszem, hogy szereti őt és nem akarja elveszíteni, de ezzel a felfogással csak egyre több és több konfliktus fog születni. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy azért fogja fel negatívan a dolgokat, hogy aztán pozitívan csalódjon. Megértettem őt, de tudtam, hogy nincs igaza. Valaminek eleve úgy állunk neki, hogy „áh, semmi esély“ az nem is fog sikerülni, ha viszont hiszek valamiben akkor az miért ne sikerülhetne, szerencsével akár, vagy anélkül. Máshogy nem megy, akkor a hajunkat hordjuk úgy, hogy takarja el bal szemünket és máris jobb szemmel látjuk az egész világot. Ebből csak annyit szerettem volna kihozni, hogy a pozitív felfogás nagyon is sokat számít. Visszatérve Rómeó és Júlia esetéhez, miért ne lehetne felfogni úgy, hogy Rómeó annak ellenére, hogy megnézte azt a csajt, engem választott, engem szeret és én vagyok az, akiért megtesz mindent. Nem bízunk meg a szerelmünkben az egy óriási hiba és akár a kapcsolat végét is jelentheti. Ne legyen olyan egyhangú az egész, ismét egy kivétellel állok elő. A bizalom nem azt jelenti, hogy ne féltsük szerelmünket. Egy óvatlan pillanatban (aki arra hajlamos) el lehet csavarni a fiúk fejét a testi adottságokkal.
Sokszor, amit először is említettem, nem vagyunk készek a kompromisszumokra. Megpróbáljuk a másikra erőltetni szokásainkat. Az emberek többsége először erővel (nem bántalmazást értek alatta, hanem kiabálást, dühöt és az egymásra való mutogatást), majd csak aztán ésszel akarja megoldani a konfliktusokat, problémákat. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy csak egyeztetés és kölcsönös engedmények árán teremthetjük meg a kívánt légkörünket. Hisz néha olyan elvárásaink vannak a kapcsolatot illetően, aminek maga Isten sem tudna eleget tenni. A veszekedések és a problémák végére elveszítjük a frissességünket, vonzerőnket, mely a kapcsolat elején még működik, mert meg akarjuk szerezni a másikat. Megtartani is akarni kell!
A fogalmazás illetve a kis beszámolóm végére csak annyit szeretnék mondani, hogy sokat tanultam az előadáson és a „házi feladat“ megírása közben is. Rájöttem, hogy néhány dolog, amit eddig bevetettem a céljaim elérése érdekében, illetve annak érdekében, hogy az én szempontjaim érvényesüljenek, teljesen hiábavaló volt. Ezentúl megpróbálok sokkal kompromisszumképesebb lenni, illetve beismerni hibáimat, ha arra kerül a sor, de ha igazam lesz ki fogok állni mellette!

„Mindenki csak azután juttathatja kifejezésre érveit, miután előbb újból és pontosan
megfogalmazta az előtte beszélő gondolatait, érzelmeit, valamint mindezt az említett személy
megelégedésére tette.”
Carl Rogers
 
Copyright © 1999-2016 News and Media Holding, a.s. - všetky práva vyhradené. Publikovanie alebo šírenie obsahu je zakázané bez predchádzajúceho súhlasu.