referaty.sk – Všetko čo študent potrebuje
Štvrtok, 25. mája 2017
Pannónia – Itália – ellentét Janus Pannonius költészetében
Dátum pridania:07.08.2007Oznámkuj:12345
Autor referátu:Stanislava
 
Jazyk:MaďarčinaPočet slov:2 003
Referát vhodný pre:Vysoká školaPočet A4:5
Priemerná známka:3.00Rýchle čítanie:8m 20s
Pomalé čítanie:12m 30s
 
Bevezető

Míg Itáliában a quattrocento, a reneszánsz kultúra második százada, addig Magyarországon még csak a reneszánsz első csírái jelennek meg. Hunyadi Mátyás műveltsége, illetve itáliai kultúrájú udvartartása teremti meg először a lehetőséget a reneszánsz magyarországi térnyerésére. Magyarországon a polgárság a reneszánsz korban még nem érte el a fejlettségnek azt a fokát, mely lehetővé tette volna, hogy ennek az új világi műveltségnek legfőbb hordozója legyen. A későbbiekben Mátyás érdeme által az új nemesség válik az új műveltség társadalmi bázisává.
Régiónkban 1348-ban, Prágában alakult az első ismert univerzitás, majd ezt követte az 1364-es krakkói, ill. az 1365-ös bécsi egyetemalapítás. Magyar szempontból kezdettől fogva Bécs a legjelentősebb szomszédos egyetem, ahol egy bizonyos időt követően állandó lesz a magyar hallgatók jelenléte. Prága felé már a 14. században, Krakkó iránt pedig a 15. század második felétől nőtt meg a magyar hallgatók érdeklődése.
Az első magyarországi egyetem létesítéséig az említetteken kívül még 40 egyetemalapítás történt Európában, ebből 18 esett Itália területére; így Itália méltán válhatott az európai reneszánsz műveltság jelentős fellegvárává. A pécsi egyetem az alapító, Nagy Lajos király halála után nyilvánvalóan válságba került. Magyarországon a következő uralkodók újabb és újabb városokban kísérleteztek egyetemalapítással: 1389-ben óbudai egyetem,
1467-ben pedig az Academia Istropolitana elnevezésű pozsonyi egyetem alapítására kerül sor.

Janus Pannonius (1434-1472)
Janus Pannonius a reneszánsz időszakában megjelenő humanizmus első magyarországi képviselője. Hazaszeretete európai távlatú. Nemeskürthy szerint: "Petrarca őszinteségű poéta".
A humanista embereszmény: a sokoldalú, a világ minden jelensége iránt érdeklődő, művelt ember, a polihisztor. Megnő a szellem és a művészet tisztelte. Felértékelődik az egyéniség: a humanista ember célja tehetségének kibontakoztatása, de büszke is személyes teljesítményére, melyért megilleti a hírnév és a dicsőség, így nem maradt többé az anonimitás homályában az alkotó, mint a középkorban.
A magyar humanizmus Itália műveltségéből táplálkozott. A magyarországi humanista elit legtehetségesebb képviselője a szlavóniai születésű, valószínűleg horvát anyanyelvű Janus Pannonius, aki Európában is elismert költő életében.
Neve fölvett név, jelentése: Magyarországi János. Eredetileg valószínűleg Kesincei János, Csezmicén született. Nagybátyja Vitéz János nagyváradi püspök, aki Janust Itáliába, Ferrarába küldi tanulni, de megfordul a bolognai és a padovai egyetemen is, ahol jogi tanulmányokat folytat. A magyar nevű diák neve itt lesz Janus Pannonius. Janust azért taníttatták Hunyadi-költségen, hogy tanulmányai befejeztével hazáját szolgálja majd.

Hazahívják, s pécsi püspöknek nevezi ki Mátyás, mint megbízható embert, hogy központosító politikájában az egyház mellette legyen. Fel kellett szentelnie magát, azonban lelke mélyéig világi ember marad.
Pannonius nem érzi jól magát az elmaradott magyarországi feudális viszonyok között. Egész életében visszavágyódik Itáliába, hiányzik számára a szellemi nyüzsgés, a fejlett kultúra. Ekkor már az elégia volt a legjellegzetesebb kifejezési formája. Évek múlva végre azzal a megbízatással, hogy megszervezze a törökellenes európai szövetséget, visszamehet Itáliába. Sikeres tárgyalásai után Mátyás hosszú időre kiterjedő békét köt a törökkel. Vitéz János egész köre úgy érzi, hogy a király elárulta a Hunyadi-hagyományt, a török kiűzésének eszméjét. Janus Pannonius is rész vesz a Mátyás elleni összeesküvésben, ezért elmenekül, menekülés közben Horvátországban hal meg tüdőbajban.
Költészetében jelenik meg irodalmunkban többek között: a haza, a hazai táj szeretete. Kétségeit, bánatait – így az édesanyja elvesztése miatti gyászt, vágyódását a napfényes Itáliába meghitt hangú költeményekben fejezi ki. Költészete legjellegzetesebb műfajai:

1. epigrammái: római és görög típusúak:
·Legismertebb görög epigrammája: Pannónia dicsérete
2. elégiái:
·Búcsú Váradtól, Egy dunántúli mandulafáról
3. Panegyricusok (hosszú, dicsőítő énekek), ezek közül legismertebb:
A Dicsőítő ének a veronai Guarinohoz című, amelyben is a veronai származású Guarino mestert, akihez Pannoniust Vitéz János küldte tanulni, bölcsként és nagyhatású nevelőként állítja elénk. Janus Pannonius meggyőződése a görög eszmény követése: „Szellemet és szép nyelvmozgást a görögöknek adott a Múzsa”. Guarino céljaként is a görög Múzsák visszahozatalát és az újraalapítást láttatja: „Rajta tehát add vissza tiéidnek legalább te oly sok század után a görög Múzsákat, Ferrara így született, Guarino, most általad újjá, Akkor barbár volt, most vetekszik Athénnal fénye.”
Janus Pannonius hazatér Magyarországra, az Itáliához képest elmaradott földre. Bár pécsi püspök, de tudatosan vállalja a humanista költő szerepét.
Még hazatértekor Vitéz János látogatására írja a Búcsú Váradtól című latin versét, mely az első Magyarországon írott igazán rangos humanista költemény. Elégikus hangvételű, ahogy a legtöbb Magyarországon született vers, melynek oka a művelt ember szellemi magánya és testi betegsége, a tüdőbaj. E panaszdal erejével fejezi ki az emberi lélek bánatát, sóvárgását, megnyugvó keserűségét.

A vers rezignált hangulatának közvetlen oka, Várad, a civilizáció szigetének érzett város elhagyása. Ellentétes hangulat jellemző a költeményre, mert bár a fájdalmas búcsún van a hangsúly, mellette az új kihívások öröme is megjelenik (lásd a refrén). A reneszánsz ember értékrendje tükröződik a versben, azoktól a dolgoktól búcsúzik, melyek a reneszánsz ember számára fontosak. Búcsúzik a kényelemtől, a hőforrásoktól, Vitéz János könyvtárától és a város szent szobraitól is. Szent László szobrán fejezi be a búcsúzást és visszakanyarodik eredeti témájához, az induláshoz, s a szent király oltalmát kéri. A város dicsőítésének természetesen antik utalások is részei: “Zephyrus”, “Phoebus” azaz Apollon, a művészetek istene és a Múzsák említése, melyek Váradra költöztek; a hazalátogató költő a humanista reneszánsz műveltség otthonaként mutatja be Szent László városát.

Búcsú Váradtól
25 Isten veled, te híres ritka könyvtár,
Hol ráakadtam annyi régi műre,
Itt szállt meg Főbusz is, hűtlen honához,
S innét a szűzi múzsák sem sietnek
Kasztáliának erdejébe vissza,
30 Fel hát az útra, társaim, siessünk!
Búcsúzom tőletek, királyi szobrok,
A tűz sem foghatott ki rajtatok s a
Nehéz romok sem roppantottak össze,
Mikor vad lángok perzselték a várat
35 s a füstfelhőtől elborult az égbolt,
Fel hát az útra, társaim, siessünk!
S te is, lovas király, rőt vértezetben,
Ki roppant bárdot markolsz harcrakészen,
Kinek márványövezte síri szobrát
...
Szent László, oltalmazz s te légy vezérünk:
Fel hát az útra, társaim, siessünk!

Egy Dunántúli mandulafáról című verse már pécsi püspöksége idején született epigramma-formába sűrített elégia. A hamar kivirult mandulafa a költő magyarországi pályaszakaszát a korán érkezett költő tragikus sorsát szimbolizálja a mostoha magyarországi viszonyok között. A tragikus sorsot az: „Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd!” sor vetíti elénk. A mandulafa szimbólum Petrarcától örökölt és Ovidiusra is visszautaló kép.

EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

Epigrammái:
2 részből állnak: előkészítés + csattanó

Pannónia dicsérete

I.Előkészítő: eddig Itáliában, de most már Pannóniában is. Magyarország felzárkózik Itáliához.
II.Csattanó: eddig↔most - ellentéte; Janus Pannoniusnak köszönhetően Pannóniának is sikerült felzárkóznia. Finoman rejtőzködő öndicséretet figyelhetünk meg.
III.Helyhatározás:
- Itália
-Pannónia
-föld
-hazám
IV. Művészet:
-könyv
-dal
-szellemem
-híres
A Pannónia dícsérete című disztichonban íródott epigrammában költői öntudata jut kifejezésre. A büszkeség hangja szólal meg, mert az Európa szellemi központjától távol élő költő hazájában is megállja a helyét. A középkori lovagi értékrendhez képest - ahol a katonai dicsőség a legfontosabb - Janus Pannonius a szellemi dicsőséget mint új értékrendet fogalmazza meg, sőt ítél fontosabbnak versében.

„Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!”
A 3–4 sorban Janus a számára nagy dicsőséget hozó költői érdemet büszkén ismeri el, de hazájának – az ő géniusza által nemessé lett Pannoniának – dicsőségét nagyobbnak ítéli. A fordítás elsősorban Janus érdemét magasztalja, holott az eredeti fordításban ez olvasható: „Most már a Pannoniából küldött verseket is mindenki olvassa. Bizony nagy dicsőség ez nekem, de neked – szellemem által híressé-nemessé lett hazám – nagyobb.”
Szabó Tamás
 
Súvisiace linky
Copyright © 1999-2016 News and Media Holding, a.s. - všetky práva vyhradené. Publikovanie alebo šírenie obsahu je zakázané bez predchádzajúceho súhlasu.